Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


DENEVÉR - TENYÉREN

 

Naplót ír a hajós, az ács,

a galócát pörköltnek készítő szakács.

Otelló harcba indulón, Dezdemóna fájón,

Désen, jobb sorsra, Lakatus Veronka várón.

A kürtös, csontkürttel kezében a Királyhágón!

Naplót körmöl a bánat, és az ész,

a hamis húrokat pengető zenész.

Az álmodó is ír színes meséket.

Tervbe vett csodákat,

nászágyat, baldachint.

A mindig éber óvatosságra int,

a korsodó, megint az ifjúságról,

a nőhiányos, valami képzelt leányról.

A levert? Kármentőn begyűjtött

italmaradékból

kevert löttyöt magasztosít.

A lelki sérült? Betűkben visít!

Naplót ír egy csalfa lányka,

igaz időkről: Hazugság kizárva!

Vajákos, tenyérben denevért melenget,

bomlott agyában keresi a rendet.

 Halált küld képen a pénzt hajszoló.

Mesét mond, gyermeket ringat

egy kis Manó…

És dől az írás,

dől széles folyamban papírra, netre.

Szépnek festi magát a körmölő elme,

és hiszi, mit leírt, igaz.

 

Kicsit távolabb a csend nagy…….

Asztalán kazalnyi dolgozat.

Javít, kifogyhatatlan rostirónnal.

Perben nem áll,

se Nappal, se a Holddal,

és igencsak jóban van

a tegnapokkal.

Értékén látja, mi igaz, mi jó,

és mi mellébeszélés, Édesem!

 

 

Ismerned kéne!

Ő Klió!

 

-csataloo-

BGJ.2008.10.28.