Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


DARVAIM

kep-567.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

DARVAIM

 

 

Hozzám, jó ideje már,

Barcsról, Szegedről jönnek

a darvak.

Sosem csapatban, vé-alakban,

csak lemaradók,

költözők.

Megszállnak, erőt gyűjtenek fagyban,

míg kígyó, béka van.

 

Meleg szobából

bóbitásan

fricskát intenek a jégvirágnak,

sütnek pogácsát, fészket raknak az álmodásnak

nálam, belém.

Tollukról mesélni hagynak verseket.

 

Tavaszi széllel,

törvény szerint,

szárnyat kibontva, hízottan nekifutva,

indulnak vándorútra.

Északra, tovább.

Viszik a télen eltanult

rókatáncot, csapódnak csapathoz,

röptükben élnek új románcot,

majd mázas cserépként

padló kövén

ezer darabra törten

sok semmiségként kutatják,

hol van az Isten,

ki szabta rájuk, igékben hirdetetten

a szárnyalást-bukást.

 

Az élet semmi.

Csak puskadurranás, ólomsörét,

védett fajokra.

 

Vonulás idején.

Választott februárban.

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.02.18.