Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

CURRICULUM VITAE

 

 

Nem vagyok suicid alkat. A létező, naponta látható Nap, az időben mért huszonnégy órásra zsugorított napok szerelmese vagyok.

 

A hajnal szerelmese, a korán ébredő. A reggeli kávé nagy imádója. Tudod, azé a frissen, pörkölt, magokat magad megőrlő, lassan, komótosan betöltő, és hittel kivárt, először  csepegve induló, majd mérges szusszal mindent egyszerre adó reggeli kávé-é, aminek olyan semmihez nem hasonlítható kávé íze van! Pohárba töltve darab szép barna szén. Barna szem. Kék szem. Szép, lassan őszbeforduló hajadnál is sötétebb. Jó a korty, felüdít, ihletet ad, mint az alma, a csábítás.

 

Szerelmese vagyok munkába indulásnak. Gyorsan! Siess! Vár rád feladat, társak, együttgondolkodás, összekacsintás, siker és kudarc. Mindig így volt. Nem változott. Nem befolyásolja ritmust váltó világ, nem állítja meg depresszió….

Teszem, amit a pillanat rendel. Időnként kényszer, időnként kellemetlen. Előfordul, hogy hányok tőle. De teszem.

 

Az elmúlt négy évben írok is. Amolyan műkedvelőként kezdtem, s ma messze nem az vagyok. Kinőttem minden saját korlátomat. Lettem, ami vagyok. Nyuszkó, semmi kis esendő lélek, de king-kongnyi ám!

Neves, felkapott nagy helyekre nem törekszem. Helyem csak milliók történelmében kívánom megtalálni. Adott. Befogadó.

 

Szerelmese vagyok a délutánnak az estének és az éjszakának. Mindennek, kiérlelt koreográfiában. Délután álmos, este ébredő, éjszaka fogott, ölelt, vagy épp hiányzó nőről álmodó. Szeretem a testiséget, a nyílt mellé nem beszélést, az őszinte, mégis érzéssel telített „motorikus mozgás”-t. Nincs benne semmi meglepő, csillagjegy szerint Hal vagyok, ami ugye, eleve kettő, és a Halhoz, ha másképp nem, hát mozgásban illik az emlős, a delfin. Mindigis a delfin-úszás volt a kedvenc úszásnemem. J

Szerelmese vagyok a virágnak, a legegyszerűbbnek. Az útszélen hagyott tavaszi tussilaago, a zöldvirágú, kevesek által ismert helleborus odorus, a csokorba sosem szedhető nyár virága a papaver rhoeas mind barátaim.  A csalán is hozzám kötött. És kedvesem, élő szerelmesem a virágok Királynője is. Kicsit neheztelek orgonabokraimra, mert hamis test simogatására csábítottak, de megélem, s jövőre megbocsátok nekik. Ágyásaim maggal megvetettem. Tavaszváró vagyok! Majd hatvanévesen!

 

Látok én minden változást. Jót és rosszat is. Csendben, vagy kiabálva öregszem. Nem érdekel, mikor, kinek leszek nevetséges élőhalott.  A létező világból igyekszem látni a szépet. Így, talán önmagam maradok!

 

Pénzem, aranylövésre félretéve. Még évekig pihen. Hoz kamatot. És rendeltetés szerint használom majd. Időben.

 

Ha tudok, mindig küldök egy-egy mosolyt nektek, Kedvesek!

 

-csataloo-

BGJ.2008.12.06.

http://www.youtube.com/watch?v=Rasdhqlallc&feature=related