Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

CIPŐSDOBOZOK

 

Én cipősdobozokba raktam el

szerelmeim. Úgy, ahogy nőttem,

változó méretű cipősdobozokba.

És rendet tartottam, őriztem őket sokáig.

Nem mondom, akadt új szokás,

lomtalanítás, és megesett,

évente ilyenkor tele volt velem a padlás

és bontogattam, és helyére raktam,

és rendszereztem, értékeltem is.

Megesett, egy két márkanév repült.

A többi megvan.

Itt tornyosul Eszter, egyetlen levéllel,

itt keres új utat a nyírségi lány

körmöl feljegyzést festett szőke kedves,

ragadozóként ölel hibás leány,

itt a tanárnő kicsit pufókan,

itt a ma is fotómodell,

dobozbazárva a legszebb nyaram,

beteg képzelgés, Mirian.

Itt az új dobozbazárt is,

köztes feledhető,

neki engem, nekem őt adott pillanatra

gonosz, törpe idő.

És viritok, virít.

Szerelmesek vagyunk.

Csak életre nem kapott esélyt

megélt valóság

voltselesz holnapunk került

dobozba! Többi mellé.

Fedél lezárva.

Hol itt a létra?

Indulnék vissza.

Emlékpadlásról magányba.

Megszokottba.

 

-csataloo-

BGJ. 2008.12.18.

http://www.youtube.com/watch?v=nze8B39OB0k