Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

BEREMÉNYI

 

Dalokat olvasok szimpla zöld kötésben.

Az egészben az élet,

enyém-tied köszönget,

lenget, kinek-kinek.

Vihet a hangulat kalapozni.

Széles a tér a Parlament előtt.

 

Adjatok-adjatok!

Nem kéne ragozni

miért,

tudjátok úgyis!

Vetró Irén közismert személy.

Mennybement-megörökíttetett.

Dalba kövített panasz.

Hit, malaszt, valami új, elérhető,

tisztán zenélő, dobozból kiengedett

Pandóra tánc,

századfordulót előkészítő, túlélő románc,

betűkkel,

zöng-, meg zöngétlen,

torokból kibújt, egyetlen emberre szabott

hangdal-jegyekkel.

Üresen maradt,

kopott, kifordított,

álmokkal megrakott mozizseb.

 

Adjatok-adjatok!!!!!

Ülök. Indián zenét hallgatok,

ha kell bantu-négert,

bőrömre kockát pingál a hang.

Pepitát, ritkát.

Figyelek.

Mástól elhallgatott titkát

teszi vitrinbe, kirakatba

leendő érettségi tétel.

 

Zöld, egyszerű, dalosfüzetben.

Bereményi Géza.

A névben hatvan évemből

negyvenet kilesett, kivesézett.

Megérzett, megélt

verselő történelem.

 

-csataloo-

BGJ.2009.11.22.

http://www.youtube.com/watch?v=KlBqUX04aoY