Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

AZ ÜLTETETT LIBA ÉS  A CSATALOO ESETE

 

Mátyáskor ültettet tojás szülötte

gágog.

Szór átkot, ültet sanda kételyt

lányt-féltő fülekbe.

 

Itt ráncok, ott sima bőr.

Ott félszek, itt remények,

Felvetted már fehér ruhádat?

Te annyit. Én, ki tudja, mennyit élek?

Porontynak jut-e

naponta étek,

vagy néhány jótékony lélek

kalapba pottyantott

rég kivont forintja lesz a jussa,

válthatja koppra, hopp helyett?

 

Hang beszólt, terasz alatti csöndbe’.

Asztal körül, kis körökbe’ gurgulázott

a glinggalang.

Érc, tömör. Harang.

Mozdul a nyelv, benne nyelvel.

Időnként nem tudom, mit kezdenék az életemmel,

ha újra raknák

a hegymenetbe rám szabott hátizsákot.

 

Ahogy a libát, jégtörő Mátyás napján

piros kereszttel bejelzett, viszálykodóját hallom,

- persze, gágog -

kor és érzelem-függetlenül,

lehet,

feláldoznám Izsákot.

 

-csataloo-

BGJ.2010.02.24.