Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÚJ VONAT

 

Nagy barátom, Bránerkamilló

ül a bakon,

a kor technikája alatta,

nem húsvérlovak, csak lóerők,

 ahogy vonatom,

a megálmodott,

belesiklik az éjszakába,

és Kamilló ott fenn, magason,

 csak néz mereven előre,

jelzőt figyelve,

mert végre egyszer,

most nem ő a vezetett,

álmát kiélheti.

 

Hej, Kamilló! Én itt utas!

Mutass valami szépet, repíts át

minden gondokon,

ne állj meg semmi városon,

se most épülőn,

se leégett házak üszkén,

viseld a kölcsönsapkát büszkén!

Embléma villog:

Magyar Vasút!

 

Neked, majd mindig

zöldre vált a jelző,

és hiába tudjuk kort elemző

 kocsmázás második söre után:

tamponban kell inkább utazni,

mert több a lé, többen veszik,

jobban eladható a munka,

vagy látszata:

Megyünk tovább!

 

Vezess, hisz oly egyenes

most a sínpár!

Tudod te is, meg én is,

a végállomás csak mese,

csak robog velünk

a te-meg én vonatom,

és nincs szundi egyet,

az is felesleges!

Nagy nap! Kivételes!

Ma rólad szól sín, a hajtás,

mindig megszabott,

más cél felé iramlás,

menetrend szerint,

 késve mindenünnen.

 

Zakatolunk! Látod?

A türelem rózsát is terem.

 

BGJ. 2008.04.23.

(Megjegyzés:

A sortgatyás zseni emlékére)