AZ ÜGYNÖK
AZ ÜGYNÖK
Látlak Júdás-rokon!
Látom, vezekelsz.
Emlékszem rád
egykor volt időkből,
s tudom: Bár önerőből, de
szándékod szerint nem lettél
volna az, ami.
Nagy Jézus-hitekkel voltál teli.
Mögötted nagy család,
meglopott,
kisemmizett.
Szűken mérték az ételt
ünnepi asztaloknál,
s ideológia-harcban
angyali arccal leszoktál
gerincet karbantartani.
Csapdába estél és megzsaroltak.
Vagy fedőnév, jelentés,
vagy saját napjaid számozottak
tovább, nyomorban.
Széttett lábaid zsoldba adták
”erős rés leszünk, nem csak bástya”,
s a pénz királyi palástja
oldotta feszültségeid.
Leéltél, gazda-váltó,
egyben-sok életet, nem volt
kitörés-kísérlet.
Minden szerelmedet
cél határozta meg,
hasonultál aktus, s jelentés között,
minden lebuktatás, hír: ezüst!
S lebukásod a végítélet
lett volna minden fórumon.
Ne hidd, hogy nem értelek!
Tartóktól megfogant,
kínoddal megszült pár gyerek,
a család, a vagyon a koplalónak,
az önámítás, hogy akadnak,
akik titkod nem ismerőn
jónak tartanak, vegyes osztás volt
kártyalapban.
Most látlak, vezeklő alakban,
ezüst a zsebben,
titkok bezárva.
Kedvenced a Guadalupei Mária,
s lettél az éterben szűz,
ötven éven át,
alkalmasint évente sokszor
deflorálva.
Sajnállak,
szánalmasom!
Ma, az Új Világban
ne féltsd kényelmedet!
Bizton remélheted,
összeül szinódus, Ferencék Vatikánban,
a Nagy, Nemzeti -pártHurál,
s majd megszavazzák
harminc ARANYBAN
kiérdemelt béredet!
Balog Gábor
-csataloo-
2020.07.12.