Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AZ ÜGYNÖK

AZ ÜGYNÖK

 

Látlak Júdás-rokon!

Látom, vezekelsz.

Emlékszem rád

egykor volt időkből,

s tudom: Bár önerőből, de

szándékod szerint nem lettél

volna az, ami.

 

Nagy Jézus-hitekkel voltál teli.

Mögötted nagy család,

meglopott,

kisemmizett.

Szűken mérték az ételt

ünnepi asztaloknál,

s ideológia-harcban

angyali arccal leszoktál

gerincet karbantartani.

 

Csapdába estél és megzsaroltak.

Vagy fedőnév, jelentés,

vagy saját napjaid számozottak

tovább, nyomorban.

Széttett lábaid zsoldba adták

erős rés leszünk, nem csak bástya”,

s a pénz királyi palástja

oldotta feszültségeid.

 

Leéltél, gazda-váltó,

egyben-sok életet, nem volt

kitörés-kísérlet.

Minden szerelmedet

cél határozta meg,

hasonultál aktus, s jelentés között,

minden lebuktatás, hír: ezüst!

S lebukásod a végítélet

lett volna minden fórumon.

 

Ne hidd, hogy nem értelek!

Tartóktól megfogant,

kínoddal megszült pár gyerek,

a család, a vagyon a koplalónak,

az önámítás, hogy akadnak,

akik titkod nem ismerőn

jónak tartanak, vegyes osztás volt

kártyalapban.

 

Most látlak, vezeklő alakban,

ezüst a zsebben,

titkok bezárva.

Kedvenced a Guadalupei Mária,

s lettél az éterben szűz,

ötven éven át,

alkalmasint évente sokszor

deflorálva.

Sajnállak,

szánalmasom!

 

Ma, az Új Világban

ne féltsd kényelmedet!
Bizton remélheted,
összeül szinódus, Ferencék Vatikánban,
a Nagy, Nemzeti -pártHurál,
s majd megszavazzák
harminc ARANYBAN
kiérdemelt béredet!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2020.07.12.