Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Kép

AZ AZ ÉNEK

 

 

Azt az éneket

tőled tanultam anyám!

Ágyamnál ültél minden este

és fülembe írta hangod.

Érzem ma is, kezem fogod

és mondanád újra, hogy szeretsz,

aludjak el.

 

Azt az éneket őrzöm anyám.

Osztottam belőle kedveseknek.

Ágyukra ültem, fogtam kezük,

s igaz ma már a múltidőbe vesznek,

de látom szép arcukat.

A dallam ott él két fiam fülében.

Fél strófa túl az óceánon,

másik fele anyahiányon felnőtt

kisebbikemnél.

A messzeségben elsőszülöttem,

tán szép lányait tanítja rá.

 

Azt az éneket, anyám,

adnám ma Líviámnak.

Szárnyas lelkűnek,

kit visszavárnak

ágyam és házam, magányaim,

pár évre még plántálni

értő fülekbe, sajátja mellé,

tőled kapottból ötvözött

szép harmóniát.

 

Látod? Szép zenéd

Túlélt bő negyvenhat évvel!

 

-csataloo-

BGJ.2009.08.22

 http://www.youtube.com/watch?v=kV-XMQEuYA0