Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Kép

AUGUSZTUS ÁLMA

 

Valami mesébe illő ikerseggekről álmodtam

ma éjjel.

Hamvas, szép barackszínű négy halom,

s az utolsó kaszálásból vetett,

zsákvászonba gyűrt alom,

kései zsálya, kakukkfű, korán induló

mérges kökörcsin, magba forduló útifű,

idei nyárnak intett

lengő pókfonállal csendes búcsút.

 

Először

 

 maguk elé parancsoltak,

csak fejben tudtam a létezésük

hátam mögött.

Hallottam két pár láb surranását porhomokban,

láttam összetartozó testek,

egyazon lelkek tusáját belső összeolvadásért,

hitért, hogy a kettő

az egy,

mindig is egy anyától szült egyetlen gyermek,

volt kényszere keresett tudatnak.

 

„Ezek adnak, elvesznek, ölelnek,

magamra hagynak

etetnek, inni adnak,

tavasznak harmatát elveszik,

fürödni nem hagynak meztelen,

 jót akarnak,

és senkinek nem adnak,

élhetem páros életem magammal

ketten velük!

Engem világrahoztak.

Mosakodhat a tény reggelente hatszor,

hogy tiszta, és szeret.

Így elvesz tőlem egy életet, ami sajátom.”

 

Kitaláltam a poroszka közben,

összetartozásuk, dupla tükröződésük miértjét!

Nevelések, oktatások,

félrebeszélések vétkét,

átkát fejlődő léleken.

 

És….

 

 kaptam büntetést új tudásért.

folytathattam utam mögöttük.

Lemaradva.

Három kimért lépest betartva,

álmodón.

Gyönyörű szép, összetartozó,

ikerseggeken gondolkodó

egymáshoz-tartozás mániás,

százháromkilós

Slugamanó.

 

-csataloo-

BGJ.2009.08.31.

http://www.youtube.com/watch?v=s4Fw-e4FKKU