Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

ARS, JÓ NAGY

(poetica)

 

A bizonytalanságok elkerülése végett

most virágot ültetek Pichler Emőnek,

aki létezik,

vagy nem,

fogható, vagy csak fejemben van,

mint betegség,

kötélre lógatott restség, szél játéka testben,

Halimba-limba,

dagadón, levegőn romló húspogácsa,

vagy tény,

naponta módszeresen

naplóba írt polgár-regény.

 

Hányszor elmondtam! Egy költemény

nem Jóska-Jutka sorsa!

 A sorokba sorakozva nem bűnbánat, áhítat,

vágyágy meg kertigiccs keresendő!

Költő, ha az, nem lát sohasem tovább

növesztett körmeinél.

Leír papírra mindent,

és nem ad odautat célzott közegnek.

Nyelvtanárok, hozzáértők mekegnek

megfejtéseket.

Mind hibás.

Költészet? Talán.

Nem életleírás.

Csak a dallamos zenéje az anyanyelvnek,

telítve dadogó disszonánssal,

ki, mire termett.

Világot váltani, még rátermettnek is,

időnként túl nagy feladat.

 

Túlélhető, ha nem ragozod, minden repedés.

Gyermeki jászolt,

szalmatöredékéből préselni keresztet,

rajzolni rá megfeszítettet,

könnyű feladat.

Gondolat.

Hol kék, hol maga-sárga.

Árva madárka, ritkán látja vörösben a világot.

A musszos elefántot is hiszi

ehető magnak szavannán.

 

Nézzetek önmagatokba!

 

-csataloo-

BGJ.2010.03.25.