Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

ÁLMOK

 

 

Én szarvasokról sosem álmodom

az erdő rejti előlem őket.

Helyettük nőket, letűnt időket

küld láttatni Hüpnosz, és bevallom

a láttatásban is fukar.

Próbáltam kielemezni

sok villanó kép, szövött képfonál között

üzenni akar, vagy elég neki

ha bódulok, izmaim berángnak

és hétköznap is, mint vasárnap délelőtt

fordulok egyet az ébredés előtt:

Hagyom vacogjon vekkerem.

Hangját meg se hallom.

 

Álmaim körbejárnak hitet

csodát, lehangolt húrú

zongorát álmodok

és forgószékre kényszerít eléjük

valami múlt. Nagybátyám jazzt kalimpál

anyám énekel, én meg lesem az órát

mikor végezhetek már Czerny-vel

mert labda vár a grundon.

 

Álmomban látlak nagy-néha Téged

fátylat lebbentesz tűz előtt.

A háttér sötét, hisz tudjuk, éj van

és tested sejtelmes, mint a Hold

hízás-fogyása, eltűnte, visszatérte.

Hol sarló-kosárba ülsz, hol nyelvet öltesz

röpke perceket a karomban töltesz,

s rebbensz mint a láng a tűzben,

vissza ezüstnek fenn, sötétben.

 

Én minden ébredéskor

elsiratom az álmaim.

-csataloo- 

BGJ.2008.08.18.