Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ADVENTI  KETTŐS KERESZT
 
Lassan emelkedik.
Kötél nyakában, mögötte nyolc pár
dolgos kéz.
Talpa gödörben, mint az ország.
Mégis – szárnya van!
 
Kettős , vízszintbe rendezett léc-gerenda
az oszlopon.
Címerből főtérre álmodott
csöpp megmaradt magyarság.
Kettős kereszt.
 
A hiteim. Az emlékeim.
a hordozott, továbbadott,
átörökített génjeim.
Az istenem, a más istene,
Azov,  Meotisz, könnyű megélhetést
kínáló tengere,
Emese szerelme és az álma,
a sárga lángot hordozó
szarvas futása,
tíz törzsek tudatos, kényszerű vándorlása
új  hazát találni.
 
Szeretek megállni
minden kereszt alatt.
Pihenni, nem imát ledarálni,
faluvégen.
Gondolkodni.
Hol idétlenségen, hol a mindenségen
jövőbe látó,
fára szögelt, vagy betonra bádogból
esőre-télre tett
jelenen.
 
A Krisztus eljövetelét várom.
Mindegy hogyan jön!
Megszokottan, kisdedként,
mellette jászol, meg pásztorok,
becsönget, vagy belopódzik,
leszáll fal-dísze feszületről
és gyermekként kanalaz bele borlevesbe,
kap ízelítőt később
kezével osztandó pár halakból.

Eljön.
A megváltás ígért jelét,
azzal a fajtámra kényszerített
kedves másodikkal
viselem.
 
-csataloo-
BGJ.2009.11.28.