Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

A ZENÉSZ

 

A kapu innenső oldalán,

megmérettetés előtt,

Bogart-kalappal fején,

snájdig, csíkszabott ruhába öltözött

egykor-test guggol.

Kezében fél élten át nyúzott,

világot látott, fogdosott,

kopott kedvese a szaxofon.

 

Néha beles a kulcslyukon,

téved-e zenére vágyó ittlakó,

bennfentes, régi felmenőkből,

kíváncsi rá, s a hangra.

 

Bűneit mind elhagyta rég,

tisztítótűzre sem volt elég!

Még lenn letöltötte penzumát,

háború, fogság, zenész-brigád,

s utána kétszer is frigyben élt.

Szabad léleknek erős kötés,

meg robot.

Három vérszerintit lenn hagyott

s mert éltében nem csak törvényesen

szokott merengni nőkön,

hangjegyekből selyemre szőtt,

blueson, reggae-rejtemes lepedőkön

összejött újabb sarjadék.

Rossznyelvű, falusi nép suttogja rég,

új asszony hozta készen.

A zenész nevetett az egészen.

 

Két éve már, a temetésen

a koporsóból kikacsintott.

Míg a templom orgonája

a „Ments meg uram”-ot danászta

gyászoló seregnek,

Fentről felhívatott egy illető,

humorra, ott, nem épp vevő rokont.

 

Zárszóra szólt a csengő.

Ridikül bugyrában,

leledző cetlik, rúzs, pomádé,

mögött.

Recsegő hangon szólt a szaxi,

s komor falak közt

szteppelt a foxtrott.

Még elmenőben is élményt osztott

a vén csibész!

 

-csataloo-

Balog Gábor

2010.08.30.