Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A NŐ ÁRA HARMINC EZÜST

A NŐ ÁRA HARMINC EZÜST?

A lélek innenső oldalán
bárhogy is nézem, Anya, én vagyok.
A túloldalán is. Ha vagyok lélek, mint hiszem.
Ha testem is van, mi hajléka bennem lakozónak,
s tenyérben viszem úttalan úton
a tested,
a kikopott díványon fektetettet.
(Apám ordít, ne sírjak, 
nem ment el, csak meghalt.
Szívünkben maradt!)

Másoknak nem voltál semmi mindenfeletti.
Nekem? Talán.
A sors, a fátum lett erősebb nálad,
s kegyes is, mert a gyors halál
neked könnyű, nem tudott megváltást adott, 
s csak itthagyottaidnak volt 
villám-, arculcsapás.

A lélek innenső oldalán
ragozok semmit és hiányt.
Kakas-kotkodámban vagyok csibe
elárvult, 
vert, megátkozott. 
A lélek túloldalán meg vesztes.
A két véglet közepén
ha van, a huszonnyolc-grammnyi
tobzódik. Mának ír szomort.
Hogy elszavalja, s zsebeljen tapsot érte.

Rövidre szabott földi életedben
nevelhettél volna
erősebbnek, Anyám!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o16.11.26.