Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A FELCSÚTBASI ÉPÍTKEZIK

1798712_609770332435071_1785776008_n.jpg

A FELCSÚTBASI ÉPÍTKEZIK

 

Hír. Megveszi a Ferencvárost a Nemzeti Vagyonkezelő.

 

A Fradi jelkép. Önerőből szerveződők jelképe, számtalan győzelmet és jó pár tartós vesszőfutást megélt, magukat munkájukban, sikereikben és kudarcaikban is összetartó sportolók, és szurkolók-támogatók közössége. Rendszerellenes és rendszer-támogató minden kapura rúgott görbe labdájában. Hangulat-bezsebelő a góljaiban.

Ma, mikor szakadna ránk az ég is, mert hóthülyék viszik az ország, a gazdaság dolgait, ma, amikor minden forint életet menthet önhibájuktól mentesen lecsúszott egisztenciáknál, ma az állam a Fradira költene. A klubra, a sportolókra, meg arra az ötszáz és ezer közé tehető szurkolói magra, akik bárhol és bármit képesek, s lesznek képesek autót -kukát borogatni-gyújtogatni, ha költ a klubzászlóra a kormány. Repect, a’la Torgyánjózsi-bácsi – kipróbált.

 

A FELCSÚTBASI

 

A Felcsútbasi ötletel.

Na jó, be nem vallaná, soha, de akadnak tanácsadói is, ergo nem csupán saját kútfőből hülye.

 

Azt, hogy deviáns, hogy gondolkodásában mindig is az anarchizmus volt az eszményképe, tagadni kár. Megmutatta diákéveiben, megmutatta első komoly nyilvános megjelenésén, az újratemetésen, s utána nem sokkal, új, parlamenti székből.

Neki nem voltak elég liberálisok a liberálisok, neki leírható tömeg volt a nyugdíjasok, térdre, imához szólított kereszténydemokratákat.

Soros pénzen tanult – szerintem Soros sem tévedhetetlen, s ő, speciel, egyik nagy melléfogása volt - szerzett ál-tudását csak egyre használta huszonpár év alatt.

 

Hatalomépítésre.

 

Hatalomépítésre önösen, kirekesztőn. Kecske és bakugrásokkal, a sértett kisfiú szerepében. A színfalak mögött - hirtelen felindulásból lopva, törvényesen próbált meg zsebretenni mindent, amihez hozzáférése volt. Úgy is elévül, ha nekem fütyül alapon kinevezett, és begyűjtötte személyes hasznát a kinevezésnek milliárdos közpénzlenyúlások, átírom-eladom, nem én vagyok a hunyó csalások szövevényeiben.

 

Vádolt, ha kellett a Felcsútbasi.

 

Őt, rokonait, párttársait „megfigyelték” csúnya emberek. Itt és most bevallom, bár szervezetlenül, beszervezetlenül, sőt, csúnya is vagyok, én is figyeltem, hogy lesz a kiskupac emésztésproduktumból nemzeti kotyvalék-élesztőhatásra forradalom. Figyeltem szabadidőmben, munka után. Figyeltem, mit összezagyvál ellenzékiként, és milyen tudáshiány van akarnoksága mögött, Torgyán-nász eredményeként hatalomra jutottan.

 

Rigóleső, eldobott csikkre vadászó a Felcsútbasi.

 

Imád második kurzusában minden havi hatvan-hetvenezerért, negyvenhétezerért, meg kevesebbért gürcölőt, aki neki fütyül, megmosolyogja, persze, és imádja képzetlen, erejét nem próbált jogászként, a bónuszt: Megmászni Iustíciát, ahol, és amikor lehet.

Itt, ma, látszólag teheti.

Élő törvény és einstandnak értelmezett, megszerzett kétharmad törvényesíti intézkedéseit.

Azt is, hogy neki épülő fasiszta rendszert építsen az adózó, hogy értelmetlenül menjen csődbe az ország.

Megérdemli, hogy ő és családja minden számonkérés-elszámoltatás mentesen, megússza hagymázas álmok következményeit, valami focipályákkal körbevett, hazai, törpe-Estorilban?

 

Beszél a munka világáról.

Csak rálátása lehet rá, mert benne, ember-léptékű időt nem dolgozott. Teszi meggyőződéssel, hisz lehetséges vitapartnerei, az egykori „alapító atyák” mindegyike az ő cipőjében járt, és jár ma is. Egy sem dolgozott. A vita, ergo, elmarad.

Közgazdaságról, makro- és mikrogazdaságról beszél, s nem veszi észre, hogy tudása a marginális hozzáértés alsó határát sem súrolja. Megnyilatkozásaival olyan alapigazságokat, nem dakota, de magyar bölcsességet is tagad meg, miszerint fából nem lesz vaskarika, s hiába rondít naponta a nemzet asztalára, szarból nem lehet várat építeni.

Közmunkából, a havi számlák felére sem elegendő bérből akar munkára nevelni olyan tömegeket, akik boldogan dolgoznának értelmesen, ha lenne mit. Ahhoz, hogy értelmes munkára fogja a miatta is lecsúszottakat, se terve, se pénze. Az olcsó demagógia az egyetlen fegyvere: Aki nem dolgozik, nem is egyék!

 

Költekezik, magára a Felcsútbasi.

 

Ott, ahol emberek halnak éhen, pénzt osztat magának futballpálya építésre, fogorvosának  fog-gyógyászati túrizmusra, Széchenyi (majd csak Döblingben végzi)  és nekem fúj Széll Kálmán tervekre, terekre, miközben az itt élőnek a várható juss koki, saller meg coki.

 

Buta és képzetlen a Felcsútbasi.

 

Rádiót bezárat és ellehetetlenít képet, hangot, gondolatot, ami nem az ő nagyságát dicséri. Az „aranyeső” mámorában él, mert teheti. Aranyesőt a szép kis házra, aranyesőt a családomra, haj, ………….

 

Elhamarkodott véleményében szolganépnek nevezte egy többszörös kitűntetett, nemzetközileg elismert ember a fajtám, a vele egyazon-magyart.

Horgadtak azonnal, szép, turulos nemzetféltő, a megnyilvánulást maguknak kikérő nyilatkozatok. Nem közénk tartozó!

 

VÁLASZTÓ!

Tedd a kezed a szívedre! Legyél őszinte és válaszolj!

Nem az írónak van igaza, ha látva-látod a beteg, kormányzásra képtelen ember zsebedre-játszó zsebfoci-ámokfutását,

 

és

 

télre, fagyra, hóra hivatkozva, vagy csupán kényelemből otthon maradsz, s nem tömegben skandálod a hiteles, túlélést ígérő jelszót:

 

ORBÁN TAKARODJ???!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

 

Hír. Megveszi a Ferencvárost a Nemzeti Vagyonkezelő.

 

A Fradi jelkép. Önerőből szerveződők jelképe, számtalan győzelmet és jó pár tartós vesszőfutást megélt, magukat munkájukban, sikereikben és kudarcaikban is összetartó sportolók, és szurkolók-támogatók közössége. Rendszerellenes és rendszer-támogató minden kapura rúgott görbe labdájában. Hangulat-bezsebelő a góljaiban.

Ma, mikor szakadna ránk az ég is, mert hóthülyék viszik az ország, a gazdaság dolgait, ma, amikor minden forint életet menthet önhibájuktól mentesen lecsúszott egisztenciáknál, ma az állam a Fradira költene. A klubra, a sportolókra, meg arra az ötszáz és ezer közé tehető szurkolói magra, akik bárhol és bármit képesek, s lesznek képesek autót-kukát borogatni-gyújtogatni, ha költ a klubzászlóra a kormány.

 Repect, a’la Torgyánjózsi-bácsi – kipróbált.

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2011.12.22.