Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A 67-es BUSZ UTOLSÓ MEGÁLLÓI

A 67-es BUSZ UTOLSÓ MEGÁLLÓI

 

Nem sok maradt

még előttem álló stációkból.

Keresztre nem feszítenek,

csupa szerencse!

S az eddigiekben

mindig a jó jutott.

Korbáccsal nem vertek,

csak somfabottal,

életre jók között

utolsó sem voltam,

csoda!

 

Dalos körökben tiltották zenéim.

Elviseltem.

Ha jött a víz, én gátat építettem.

Árral szemben úszom ma is.

Hajnala-nappala, zenitje

is volt életemnek,

s ha minden eljövendő korok

mind szembe mennek

porszem magammal,

majd a szél visz el

trágyázni földet

gyöpre, de búzára is jó agyakban.

 

Tanultan maradtam tanulatlan.

Téli havakban

fordított sorrendben is láttam

gyümölcsök szüretjét, aratást,

hogy beérik minden,

mit ember vetett!

Vagy nem Ő?

 

Snitt előtt a fahrt-kocsi lepukkant.

Csak a botorkát tudja venni

premierben,

lesz csócsálásra épp jó,

hat, vagy nyolc sorokban

összefoglaló.

 

Maradok porszem

avar alatt-fölött, vagy

szélben, bejárva

kontinenseket.

Árva.

Millió családdal megáldott,

aki írta is,

nem csak szerette

a verseket.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2020.06.27.